A gyomorrák műtéten átesett betegek korai enterális táplálásával kapcsolatos legújabb tanulmányok ismertetése. Ez a tanulmány csak tájékoztató jellegű.
1. Az enterális táplálás módjai, megközelítései és időzítése
1.1 enterális táplálás
Három infúziós módszer alkalmazható a gyomorrákos betegek táplálására műtét után: egyszeri adagolás, folyamatos pumpálás infúziós pumpán keresztül és szakaszos gravitációs cseppinfúzió. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az infúziós pumpával történő folyamatos infúzió hatása lényegesen jobb, mint a szakaszos gravitációs infúzió, és nem könnyű káros gyomor-bélrendszeri reakciókat kiváltani. A táplálás előtt rutinszerűen 50 ml 5%-os glükóz-nátrium-klorid injekciót használtak az öblítéshez. Télen vegyen egy melegvizes zsákot vagy egy elektromos fűtőtestet, és helyezze az infúziós cső egyik végére, a fisztulacső nyílásához közel a melegítéshez, vagy melegítse az infúziós csövet forró vízzel töltött termoszon keresztül. Általában a tápoldat hőmérsékletének 37 °C-nak kell lennie.℃~ 40℃. A megnyitás utánEnterális táplálózsák, azonnal fel kell használni. A tápoldat 500 ml/palack, és a szuszpenzió infúziós idejét körülbelül 4 órán belül kell tartani. A csepegtetés sebessége 20 csepp/perc 30 perccel az infúzió megkezdése előtt. Miután már nem jelentkezik kellemetlen érzés, állítsa be a csepegtetés sebességét 40 ~ 50 csepp/percre. Az infúzió után öblítse át a szondát 50 ml 5%-os glükóz-nátrium-klorid injekcióval. Ha az infúzióra egyelőre nincs szükség, a tápoldatot 2°C-os hideg tárolási környezetben kell tárolni.℃~ 10℃és a hideg tárolási idő nem haladhatja meg a 24 órát.
1.2 enterális táplálási útvonal
Az enterális táplálás főként a következőket foglalja magában:Nazogasztrikus csövek, gasztrojejunostomiás cső, nazoduodenális cső, spirális nazo bélszonda ésNasojejunális csőHosszú távú bentlakás eseténGyomorszonda, nagy a valószínűsége a szövődmények sorozatának, például a pylorus elzáródásának, vérzésnek, a gyomornyálkahártya krónikus gyulladásának, fekélynek és eróziónak. A spirális nazobél-szonda puha textúrájú, nem könnyen stimulálja a beteg orrüregét és torkát, könnyen hajlítható, és a beteg toleranciája jó, így hosszú ideig behelyezhető. Azonban a cső orron keresztüli hosszú idejű behelyezése gyakran kellemetlenséget okoz a betegeknek, növeli a tápanyag-folyadék reflux valószínűségét, és előfordulhat rossz inhaláció. A gyomorrák miatt palliatív műtéten átesett betegek tápláltsági állapota rossz, ezért hosszú távú táplálási támogatásra van szükségük, de a betegek gyomorürülése súlyosan gátolt. Ezért nem ajánlott a cső transznazális elhelyezése, és a fisztula intraoperatív elhelyezése ésszerűbb választás. Zhang Moucheng és mások arról számoltak be, hogy gasztrojejunostomiás szondát használtak, egy kis lyukat fúrtak a beteg gyomorfalán keresztül, egy vékony tömlőt (3 mm átmérőjű) helyeztek be a kis lyukon keresztül, és a pyloruson és a nyombélen keresztül jutott a jejunumba. A gyomorfal bemetszésének kezelésére dupla erszényes varratot alkalmaztak, és a sipolycsövet a gyomorfal alagútjában rögzítették. Ez a módszer alkalmasabb palliatív betegek számára. A gasztrojejunosztómiás cső a következő előnyökkel rendelkezik: a bennmaradási idő hosszabb, mint más implantációs módszereknél, ami hatékonyan elkerülhetővé teszi a nazogasztrikus jejunosztómiás cső által okozott légúti és tüdőfertőzést; A gyomorfali katéteren keresztüli varrás és rögzítés egyszerűbb, és a gyomorszűkület és a gyomorsipoly valószínűsége alacsonyabb; A gyomorfal viszonylag magasan helyezkedik el, így elkerülhető a gyomorrák-műtét utáni májáttétek okozta nagyszámú ascites, átáztatja a sipolycsövet, és csökkenti a bélsipoly és a hasi fertőzés előfordulását; Kevesebb reflux jelenség, a betegek nem könnyen rónak pszichológiai terhet.
1.3 Az enterális táplálás időzítése és a tápoldat kiválasztása
Hazai tudósok jelentései szerint a gyomorrák miatt radikális gasztrektómián átesett betegek a műtét után 6-8 órával kezdik az enterális táplálást jejunális táplálószondán keresztül, és 2 óránként egyszer 50 ml meleg 5%-os glükózoldatot, vagy enterális táplálóemulziót injektálnak jejunális táplálószondán keresztül egyenletes sebességgel. Ha a betegnek nincsenek kellemetlenségei, például hasi fájdalma és hasi feszülése, fokozatosan növelni lehet a mennyiséget, és a nem elegendő folyadékot vénán keresztül pótolni. Miután a beteg felépült az anális kiürülésből, a gyomorszonda eltávolítható, és a folyékony táplálék szájon át fogyasztható. Miután a teljes folyadékmennyiség szájon át lenyelhető, a...Enterális táplálószonda eltávolítható. Az iparági szakértők úgy vélik, hogy a gyomorrák műtétje után 48 órával ivóvizet adnak a betegeknek. A műtét utáni második napon vacsorára tiszta folyadékot, a harmadik napon ebédre teljes folyadékot, a negyedik napon reggelire pedig puha ételt lehet fogyasztani. Ezért jelenleg nincs egységes szabvány a gyomorrák korai posztoperatív táplálásának idejére és típusára vonatkozóan. Az eredmények azonban arra utalnak, hogy a gyors rehabilitációs koncepció bevezetése és a korai enterális táplálás nem növeli a posztoperatív szövődmények előfordulását, ami jobban elősegíti a gyomor-bélrendszeri funkciók helyreállítását és a tápanyagok hatékony felszívódását a radikális gasztrektómián átesett betegeknél, javítja a betegek immunfunkcióját és elősegíti a betegek gyors rehabilitációját.
2. Korai enterális táplálás ápolása
2.1 pszichológiai ápolás
A pszichológiai ápolás nagyon fontos láncszem a gyomorrák műtét után. Először is, az egészségügyi személyzetnek egyenként be kell mutatnia a betegeknek az enterális táplálás előnyeit, tájékoztatnia kell őket az elsődleges betegségkezelés előnyeiről, és be kell mutatnia a sikeres eseteket és kezelési tapasztalatokat, hogy segítsen nekik az önbizalom növelésében és a kezelési együttműködés javításában. Másodszor, a betegeket tájékoztatni kell az enterális táplálás típusairól, a lehetséges szövődményekről és a perfúziós módszerekről. Hangsúlyozzuk, hogy csak a korai enterális táplálási támogatás képes a lehető legrövidebb időn belül visszaállítani a szájon át történő táplálást, és végül megvalósítani a betegség felépülését.
2.2 enterális tápláló szonda ápolás
A tápszer infúziós csővezetékét gondosan kell karbantartani és megfelelően rögzíteni, hogy elkerüljük a csővezeték összenyomódását, meghajlását, csavarodását vagy elcsúszását. A megfelelően elhelyezett és rögzített tápszercső esetében az ápolószemélyzet piros jelölővel megjelölheti azt a helyet, ahol a cső áthalad a bőrön, átadhatja a műszakot, feljegyezheti a tápszercső méretét, és megfigyelheti és megerősítheti, hogy a cső elmozdult-e vagy véletlenül levált-e. Amikor a gyógyszert a tápszercsövön keresztül adagolják, az ápolószemélyzetnek gondosan fertőtlenítenie és tisztítania kell a tápszercsövet. A tápszercsövet alaposan meg kell tisztítani a gyógyszer beadása előtt és után, a gyógyszert pedig teljesen össze kell törni és a meghatározott arányban fel kell oldani, hogy elkerüljük a csővezeték elzáródását, amelyet a túl nagy gyógyszerrészecskék gyógyszeroldatban való összekeverése, vagy a gyógyszer és a tápoldat nem megfelelő összeolvadása okozhat, ami vérrögképződéshez és a csővezeték elzáródásához vezethet. A tápoldat beadása után a csövet meg kell tisztítani. Általában 50 ml 5%-os glükóz-nátrium-klorid injekció használható öblítéshez, naponta egyszer. Folyamatos infúzió esetén az ápolószemélyzetnek 50 ml-es fecskendővel kell kitisztítania a csővezetéket, és 4 óránként át kell öblítenie. Ha az infúziót ideiglenesen fel kell függeszteni az infúziós folyamat során, az ápolószemélyzetnek időben át kell öblítenie a katétert is, hogy elkerülje a tápoldat megszilárdulását vagy romlását hosszú távú behelyezés után. Ha az infúziós pumpa riasztást jelez infúzió közben, először válassza szét a tápcsövet és a pumpát, majd alaposan mossa át a tápcsövet. Ha a tápcső nem dugult, ellenőrizze a hiba egyéb okát.
2.3 szövődmények ápolása
2.3.1 gyomor-bélrendszeri szövődmények
Az enterális táplálás leggyakoribb szövődményei a hányinger, hányás, hasmenés és hasi fájdalom. Ezen szövődmények okai szorosan összefüggenek a tápoldatkészítés szennyezettségével, a túl magas koncentrációval, a túl gyors infúzióval és a túl alacsony hőmérséklettel. Az ápolószemélyzetnek teljes figyelmet kell fordítania a fenti tényezőkre, rendszeresen ellenőriznie és 30 percenként ellenőriznie kell, hogy a tápoldat hőmérséklete és cseppenési sebessége normális-e. A tápoldat elkészítésekor és tárolásakor szigorúan be kell tartani az aszeptikus működési eljárásokat a tápoldat szennyeződésének megelőzése érdekében. Figyeljen oda a beteg állapotára, ellenőrizze, hogy nem jár-e vele a széklethangok változása vagy a hasi feszülés, és figyelje meg a széklet jellegét. Ha kellemetlen tünetek, például hasmenés és hasi feszülés jelentkeznek, az infúziót az adott helyzetnek megfelelően fel kell függeszteni, vagy az infúzió sebességét megfelelően le kell lassítani. Súlyos esetekben a tápszonda működtetésével gyomor-bél motilitását serkentő gyógyszereket lehet beadni.
2.3.2 aspiráció
Az enterális táplálással kapcsolatos szövődmények közül az aspiráció a legsúlyosabb. Fő okai a rossz gyomorürülés és a tápanyag-reflux. Az ilyen betegeknél az ápolószemélyzet segíthet nekik a félig ülő vagy ülő helyzet fenntartásában, vagy az ágy fejrészét 30 fokkal megemelheti.° a tápoldat visszafolyásának elkerülése érdekében, és ezt a testhelyzetet a tápoldat beadása után 30 percen belül meg kell tartani. Véletlenszerű aspiráció esetén az ápolószemélyzetnek időben le kell állítania az infúziót, segítenie kell a betegnek a helyes fekvőhelyzet megtartásában, le kell hajtania a fejét, hatékony köhögésre kell irányítania, időben ki kell szívnia a belélegzett anyagokat a légutakból, és ki kell szívnia a beteg gyomortartalmát a további visszafolyás elkerülése érdekében; Ezenkívül intravénásan antibiotikumot kell injektálni a tüdőfertőzés megelőzése és kezelése érdekében.
2.3.3 gyomor-bélrendszeri vérzés
Amennyiben az enterális táplálásban részesülő betegeknél barna gyomornedv vagy fekete széklet jelentkezik, gondolni kell a gyomor-bélrendszeri vérzés lehetőségére. Az ápolószemélyzetnek időben értesítenie kell az orvost, és szorosan figyelnie kell a beteg pulzusszámát, vérnyomását és egyéb mutatóit. Kis mennyiségű vérzés, pozitív gyomornedv-vizsgálat és véres széklet esetén savgátló gyógyszerek adhatók a gyomornyálkahártya védelme érdekében, és a nazogasztrikus táplálás a vérzéscsillapító kezelés alapján folytatható. Ekkor a nazogasztrikus táplálás hőmérséklete 28°C-ra csökkenthető.℃~ 30℃Jelentős vérzés esetén a betegeket azonnal böjtölni kell, intravénásan savlekötőket és vérzéscsillapítókat kell adni nekik, időben pótolni a vérmennyiséget, 4 óránként 50 ml jeges sóoldatot kell bevenni 2-4 mg norepinefrinnel elkeverve, orron keresztül táplálni, és szorosan figyelni kell az állapotváltozásokat.
2.3.4 mechanikai akadály
Ha az infúziós cső eltorzult, meghajlott, elzáródott vagy kificamodott, a beteg testhelyzetét és a katéter helyzetét újra kell állítani. Miután a katéter elzáródott, fecskendővel szívjon fel megfelelő mennyiségű fiziológiás sóoldatot a nyomásos öblítéshez. Ha az öblítés hatástalan, vegyen be egy kimotripszint, és keverje össze 20 ml fiziológiás sóoldattal az öblítéshez, óvatosan. Ha a fenti módszerek egyike sem hatékony, a konkrét helyzetnek megfelelően döntse el, hogy kicseréli-e a csövet. Ha a jejunostomiás cső elzáródik, a tartalma fecskendővel tisztára pumpálható. Ne helyezzen be vezetődrótot a katéter kotrására, hogy elkerülje a katéter károsodását és repedését.tápláló katéter.
2.3.5 anyagcsere-szövődmények
Az enterális táplálás alkalmazása vércukorszint-zavart okozhat, míg a szervezet hiperglikémiás állapota felgyorsult bakteriális szaporodáshoz vezet. Ugyanakkor a glükózanyagcsere zavara elégtelen energiaellátáshoz vezet, ami a betegek ellenálló képességének csökkenéséhez, enterogén fertőzést indukál, gyomor-bélrendszeri diszfunkcióhoz vezet, és a több szerv elégtelenségének egyik fő kiváltó oka is. Meg kell jegyezni, hogy a májtranszplantáció utáni gyomorrákos betegek többségét inzulinrezisztencia kíséri. Ugyanakkor növekedési hormont, kilökődésgátló gyógyszereket és nagyszámú kortikoszteroidot kapnak a műtét után, ami tovább zavarja a glükózanyagcserét, és megnehezíti a vércukorindex szabályozását. Ezért az inzulinpótlás során szorosan ellenőrizni kell a betegek vércukorszintjét, és ésszerűen módosítani kell a vércukorkoncentrációt. Az enterális táplálás megkezdésekor, vagy az infúzió sebességének és a tápoldat beadott mennyiségének megváltoztatásakor az ápolószemélyzetnek 2-4 óránként ellenőriznie kell a beteg ujjából vett vércukorindexet és vizeletcukorszintjét. Miután megbizonyosodott arról, hogy a glükózanyagcsere stabil, ezt 4-6 óránként kell ellenőrizni. A szigetsejthormon infúziós sebességét és beadott mennyiségét a vércukorszint változásával összhangban kell beállítani.
Összefoglalva, a FIS (Fisher Intensive Insurance System) alkalmazása biztonságos és megvalósítható a gyomorrák műtét utáni korai stádiumban, ami elősegíti a szervezet tápláltsági állapotának javítását, a hő- és fehérjebevitel növelését, a negatív nitrogénegyensúly javítását, a szervezet veszteségének csökkentését és a különféle posztoperatív szövődmények mérséklését, valamint jó védőhatást gyakorol a betegek gyomor-bélrendszeri nyálkahártyájára; elősegítheti a betegek bélműködésének helyreállását, lerövidítheti a kórházi tartózkodást és javíthatja az orvosi erőforrások kihasználtsági arányát. Ez egy olyan rendszer, amelyet a legtöbb beteg elfogad, és pozitív szerepet játszik a betegek felépülésében és átfogó kezelésében. A gyomorrák korai posztoperatív enterális táplálási támogatásával kapcsolatos mélyreható klinikai kutatásoknak köszönhetően az ápolói készségek is folyamatosan fejlődnek. A posztoperatív pszichológiai ápolás, a szondaápolás és a célzott szövődményápolás révén jelentősen csökken a gyomor-bélrendszeri szövődmények, az aspiráció, az anyagcsere-szövődmények, a gyomor-bélrendszeri vérzés és a mechanikai elzáródás valószínűsége, ami kedvező előfeltételt teremt az enterális táplálási támogatásban rejlő előnyök kihasználásához.
Eredeti szerző: Wu Yinjiao
Közzététel ideje: 2022. április 15.