1. A klinikai táplálási támogatás osztályozása
Az enterális táplálás (EN) egy módja annak, hogy a gyomor-bél traktuson keresztül biztosítsuk az anyagcseréhez szükséges tápanyagokat és különféle egyéb tápanyagokat.
A parenterális táplálás (parenterális táplálás, PN) a vénából történő táplálást biztosítja műtétek előtt és után, valamint kritikus állapotú betegek számára. A parenterálisan biztosított összes táplálást teljes parenterális táplálásnak (TPN) nevezzük.
2. Az EN és a PN közötti különbség
Az EN és a PN közötti különbség a következő:
2.1 Az EN-t orálisan vagy nazálisan a gyomor-bél traktusba juttatva egészítik ki az emésztés és a felszívódás érdekében; a parenterális táplálást intravénás injekcióval és vérkeringéssel egészítik ki.
A 2.2 EN viszonylag átfogó és kiegyensúlyozott; a PN által kiegészített tápanyagok viszonylag egyszerűek.
2.3 Az EN hosszú ideig és folyamatosan használható; a PN csak egy meghatározott rövid távon használható.
2.4 Az enterális neuralgia (EN) hosszú távú használata javíthatja a gyomor-bélrendszer működését, erősítheti a fizikai erőnlétet és fokozhatja a különféle fiziológiai funkciókat; a PN hosszú távú használata a gyomor-bélrendszeri funkciók romlását és különféle fiziológiai rendellenességeket okozhat.
2.5 Az EN költsége alacsony; a PN költsége viszonylag magas.
2.6 Az enteroterápiának kevesebb szövődménye van és viszonylag biztonságos; a parenterális terápiának viszonylag több szövődménye van.
3. az EN és a PN kiválasztása
Az EN, a PN vagy a kettő kombinációjának megválasztását nagymértékben a beteg gyomor-bélrendszeri funkciója és a tápanyag-ellátás toleranciájának mértéke határozza meg. Ez általában a betegség jellegétől, a beteg állapotától és a kezelőorvos megítélésétől függ. Ha a beteg kardiopulmonális funkciója instabil, a gyomor-bélrendszeri felszívódási funkció nagy része elvész, vagy a tápanyag-anyagcsere kiegyensúlyozatlan, és sürgős kompenzációra van szükség, PN-t kell választani.
Ha a beteg gyomor-bél traktusa működőképes vagy részben működőképes, biztonságos és hatékony enterális táplálási módot kell választani. Az enterális táplálás egy fiziológiásan megfelelő táplálási mód, amely nemcsak a centrális vénás intubáció lehetséges kockázatait kerüli el, hanem segít a bélműködés helyreállításában is. Előnyei az egyszerűség, a biztonság, a gazdaságosság és a hatékonyság, összhangban van a fiziológiai funkciókkal, és számos különböző enterális táplálószer létezik.
Röviden, az EN és PN kiválasztásának legfontosabb alapelve az alkalmazási javallatok szigorú ellenőrzése, a táplálás mennyiségének és időtartamának pontos kiszámítása, valamint a táplálás módjának ésszerű megválasztása.
4. Óvintézkedések a PN hosszú távú en-infúzióba (EN) történő átvitele esetén
A hosszú távú parenterális táplálás a gyomor-bélrendszeri funkciók romlásához vezethet. Ezért a parenterális táplálásról az enterális táplálásra való áttérést fokozatosan kell végrehajtani, és nem szabad hirtelen leállítani.
Amikor a hosszú távú parenterális táplálásban szenvedő betegek kezdik tolerálni az enterális táplálást (EN), először alacsony koncentrációjú, lassú infúzióban adott elemi enterális táplálókészítményeket vagy nem elemi enterális táplálókészítményeket kell alkalmazni, ellenőrizni kell a víz-, elektrolit-egyensúlyt és a tápanyagbevitelt, majd fokozatosan növelni kell a béltáplálás infúziójának mennyiségét, és ugyanilyen mértékben csökkenteni kell a parenterális táplálás infúziójának mennyiségét, amíg az enterális táplálás teljes mértékben kielégíti az anyagcsere-szükségletet, majd a parenterális táplálás teljesen leállítható, és át lehet térni a teljes enterális táplálásra.
Közzététel ideje: 2021. július 16.